Amerikában az, hogy megkérdezik, mit tervezünk a hétvégére, nagyjából olyan udvarisassági formula, mint a hogy vagy (how are you vagy röviden howdy) a találkozásoknál. Nem feltétlenül várnak részletes választ, nem is ez a lényeg, amúgy szerintem tök kedves, hogy megkérdezik - a boltban az eladó is. Ettől függetlenül jókat lehet nevetgélni azon, hogy elképzeljük, mit szólnának, ha azt mondanánk - áá, semmit, valószínűleg eszméletlenre isszuk magunkat, majd ordítozva szaladgálunk az utcán, végül letöltünk egy-két estét a rendőrségi fogdában. Nyilván akkor is a válasz a szokásos lenne - sounds good! :)
(Félreértés ne essék, itt most nem a barátainkról van szó, akiket igazán érdekel a hogylétünk!)
Na de nem is emiatt akartam írni. Hanem hogy mostanában a válaszunk az, hogy semmi különöset nem terveztünk. Pontosabban, hogy csak itt maradunk a városban, vagy a környékén. Ez persze csak azért érdekes, mert korábbi kiküldetéseken gyakran mentünk el messzebbre - a Mexikói Öböl partjára, Fort Worth-be, vagy akárhova. Gyerekekkel viszont háromszor is meggondolja az ember, hogy meddig fővünk a kocsiban, még ha van légkondi is. És hogy ott mit tudunk csinálni. Szóval, inkább maradunk a környéken. Ilyenkor az se nagy kár, ha mégsem sikerülnek olyan jól a dolgok. Például mert Vince, vagy Zita, vagy Apa, nyűgösek lesznek. Vagy, mint tegnap, amikor nagy lelkesen lementünk a belvárosba, ami aztán jól le volt zárva, mert valami fesztivál volt (erről még később kicsit bővebben). Cirka egy óra volt, mire kikeveredtünk a forgalmi dugóból, aztán elmentünk északra, a jól ismert parkunkba (Brushy Creek). Ahol aztán épp akkor zárták el a splash pad pancsoló vizét (ha egyszer jön a baj, akkor csőstül jön), így maradt a sima homokozás (Zitának) és a futás (Rékának) és a nyafogás az elromlott nap miatt (nekem...). Persze, lehet, nem is volt annyira elrontva... lehetett volna rosszabb is, pl. ha lerobbant volna a kocsi valahol messze, vagy, mint ahogy egy ismerősünkkel nemrég történt, kórházba kerülhettünk volna egy hangyacsípés miatt.
Ma viszont megyünk egy szabadtéri - piknikezős komolyzenei koncertre. Délelőtt pedig voltunk kirándulni a Barton Creek pataknál, egy kicsi sziklapadnál és vízesésnél bele lehetett gázolni a vízbe. Nemsoká lesznek képek :)
(Félreértés ne essék, itt most nem a barátainkról van szó, akiket igazán érdekel a hogylétünk!)
Na de nem is emiatt akartam írni. Hanem hogy mostanában a válaszunk az, hogy semmi különöset nem terveztünk. Pontosabban, hogy csak itt maradunk a városban, vagy a környékén. Ez persze csak azért érdekes, mert korábbi kiküldetéseken gyakran mentünk el messzebbre - a Mexikói Öböl partjára, Fort Worth-be, vagy akárhova. Gyerekekkel viszont háromszor is meggondolja az ember, hogy meddig fővünk a kocsiban, még ha van légkondi is. És hogy ott mit tudunk csinálni. Szóval, inkább maradunk a környéken. Ilyenkor az se nagy kár, ha mégsem sikerülnek olyan jól a dolgok. Például mert Vince, vagy Zita, vagy Apa, nyűgösek lesznek. Vagy, mint tegnap, amikor nagy lelkesen lementünk a belvárosba, ami aztán jól le volt zárva, mert valami fesztivál volt (erről még később kicsit bővebben). Cirka egy óra volt, mire kikeveredtünk a forgalmi dugóból, aztán elmentünk északra, a jól ismert parkunkba (Brushy Creek). Ahol aztán épp akkor zárták el a splash pad pancsoló vizét (ha egyszer jön a baj, akkor csőstül jön), így maradt a sima homokozás (Zitának) és a futás (Rékának) és a nyafogás az elromlott nap miatt (nekem...). Persze, lehet, nem is volt annyira elrontva... lehetett volna rosszabb is, pl. ha lerobbant volna a kocsi valahol messze, vagy, mint ahogy egy ismerősünkkel nemrég történt, kórházba kerülhettünk volna egy hangyacsípés miatt.
Ma viszont megyünk egy szabadtéri - piknikezős komolyzenei koncertre. Délelőtt pedig voltunk kirándulni a Barton Creek pataknál, egy kicsi sziklapadnál és vízesésnél bele lehetett gázolni a vízbe. Nemsoká lesznek képek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése